A Kung-Fu stílusok felosztása
A kínai harcművészetet északi és déli stílusokra oszthatjuk. Földrajzilag a Jangce-folyó képezi a választóvonalat.
Általánosságban a Jangce északi partját nagy mezők, felföldek, sivatagok szegélyezik. Ezért itt a lovaglás nagyon elterjedt, az északi emberek sokkal nyitottabbak is.
A déli területeken több a síkság, hegység, és folyó. Délen gyakori az eső is. A népsűrűség nagyobb, mint északon. Itt lovak helyett főleg hajóval közlekednek.
Az északi emberek általában magasabbak, mint a déliek. Az északiak nagyobb hatótávolságú küzdelmet tökéletesítettek, és főleg a lábtechnikára összpontosítottak, a déliek ezzel szemben sok technikát a hajón való küzdelemre fejlesztettek ki. Tekintve, hogy itt fontos a stabil állás, az itt kifejlődött technikák a szilád támpontú kéztechnikákra koncentrálnak. A magas rúgások ritkák.
- A hosszú vagy közepes hatótávolságú küzdelmet kedvelik
- Több rúgás, magas szekciókra is
- Kedvelik a körben mozgást, ugrálást
- Sok és bonyolult formagyakorlatok
- A közepes vagy rövidtávú harcot alkalmazzák
- Kevés rúgás, az is alacsonyra, inkább a kéztechnikára helyezik a hangsúlyt
- Inkább a statikus állásokat kedvelik
- Kevesebb a formagyakorlat
Erőalkalmazás szerinti felosztás
A sokféle harcművészetet két csoportra oszthatjuk, külső és belső stílusokra.
- A külső stílusok az edzési módszerekre és a fizikai test építésére koncentrálnak, valamely harci chi-kung-tréning segítségével
- A belső stílusok a testben levő chi fejlesztésére helyezik a hangsúlyt.
- Gyakorlatilag minden stílus, külső és belső is, tartalmaz chi-kung-gyakorlatot.
- A külső stílusok a fizikai testet edzik, és a kemény chi-kungot űzik először, majd lassan válnak lággyá, és folytatják a lágy chi-kungot.
- A belső stílusok először a lágy chi-kungot kedvelik, és később használják fel kifejlesztett chi-jüket a technikákban.
- A „kívül” a fizikai testet jelenti, a „belül” a chi áramoltatását és tárolását a testben, mely a légzéssel függ össze.
- A külső stílusok kívülről haladnak befelé, a belső stílusok belülről haladnak kifelé.
- A kínai harcművészeteket az alapján is kategorizálhatjuk, hogy kemény, lágy és kemény közötti ún. átmeneti vagy lágy stílusok-e.
- Több izomerőt használnak. A chi-t vagy az izmokba vezetik, vagy ott termelik, majd az izmokat megfeszítik, hogy a chi ne szabaduljon ki, és energiával töltse fel az izmokat a maximális hatékonyság érdekében. Ennek érdekében amint a chi az izmokba áramlott, a lélegzést általában átmenetileg visszafojtják, hogy a chi az izmokban maradjon. Majd ezt az izomerőt használják támadásra vagy védekezésre.
- Ilyen stílus például a Tigris. A külső stílusok leginkább kemény stílusok
- Ebben az esetben az izmok lazák maradnak, és a mozdulatok lágyak annak érdekében, hogy a chi szabadon áramolhasson az alsó tan-tienből a végtagok felé. Csak mielőtt a támadás az ellenfél testét elérné, feszülnek meg az izmok és az inak. Az elején a lágyságra a chi szabad áramlása miatt van szükség, az izmok és inak megfeszítése által elért keménység pedig azért szükséges, hogy elkerüljék az ínszalagok meghúzódását és sérülését.
- Ilyen stílus a Kígyó, Daru, Sáska.
- Az izmok és inak lazák, amennyire csak lehetséges, hogy a chi az alsó tan-tienből a végtagokon keresztül áramolhasson. A fizikai test végig laza marad, hogy a sérüléseket és húzódásokat elkerüljék, mielőtt a végtagok elérnék teljes kiterjedésüket, azonnal vissza is húzódnak. Majd a visszahúzás után az izmok és inak megfeszülnek az izmok és ínszalagok védelme érdekében, azután ismét ellazulnak.
- Ilyen stílus a Tai-Chi, Xing Yi, Pa Kua, és általában a belső iskolák.